Maga a Thaiföld szó azt jelenti, hogy a “szabadok földje” és ezt mintegy igazolandóan, az ország azzal büszkélkedhet, hogy 800 éves fennállása során dél-kelet Ázsiában az egyetlen ország maradt, amit nem gyarmatosítottak. Történelme 5 fő időszakra különül el.
1. Nanchao korszak (isz. 650-1250)
A thai-ok saját királyságukat Kína déli részén alapították, amely a mai Yunnan, Kwangsi, és Kanton területeinek felel meg. Később, a mongol fenyegetések elől nagy számban vándoroltak délre, egészen a Chao Phraya medencéig és telepedtek le a síkságon, amely akkor a Kmer birodalom fennhatósága alatt állt. Ezek a kivándorolt thai-ok alapították Sukhothai államát i.sz. 1238 körül, amelyet az első thai független királyságnak tartanak.
2. Sukhothai korszak (i.sz. 1238-1378)
A XIII. századtól kezdve váltak a thai-ok meghatározó erővé a térségben, fokozatosan elnyerve a függetlenséget az ott uralkodó Kmer és Mon királyságoktól. “A boldogság hajnala”, ezt jelenti maga a szó, Sukhothai, és ez az időszak az, melyet gyakran a thai történelem aranykorának is tartanak, mert egy ideális thai állam működött akkor a gazdagság földjén, amelyen apaként szeretett királyok uralkodtak. A leghíresebb közülük “Nagy” Ramkamhaeng volt, aki a thai írást is megalkotta. A kőtáblába vésett, a mai napig fennmaradt és mondogatott feirat így jellemezte a tha-ok földjét: "a folyókban sok a hal és a földeken rizs terem". Ennek ellenére burmai hadak betörései miatt 1350-ben, az akkor már igen erőteljessé váló királyság, Ayutthaya lett a királyság székhelye.
3. Ayutthaya korszak (i.sz. 1350-1767)
Ayutthaya királyai kezdetekben átvették a területen uralkodó kmer kultúra szokásait. Nem folytatódott tovább az atyai és népéhez közelálló királyok sora, mint Sukhothai-ban. Ayutthaya abszolút monarchiává vált és uralkodói felvették a Devaraja (istenkirály) nevet. A korai időszakban a királyság kiterjesztette hatalmát a környező thai fejedelemségekre és hódító politikát folytatott a szomszédaival szemben is. Autthaya fénykora a XVII. században volt, mikor, mint Sziám állama kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat kezdett a nyugati országokkal. 1767-ben, a belső ellentétek miatt legyengült államot, újra csak egy burmai hadjárat sikeresen megdöntötte. A győzelem ellenére a burmaiak nem tudtak Sziám felett uralkodni, mert a fiatal király, Phya Taksin és követői, áttörték a burmai sereg gyűrűjét és Chantaburi városába menekültek. 7 hónappal később vissza hajóztak az elesett fővárosba és kiűzték a megszálló burmai csapatokat.
4. Thon Buri korszak (i.sz. 1767-1772)
Taksin tábornok, ahogy a nép nevezte, Ayutthaya-ból a tengerhez egy közelebb eső helyre helyezte át a fővárost, amely kedvezőbb külkereskedelmi feltételeket teremtett és egyben védelmet is adott egy esetleges újabb burmai támadás ellen. Az új főváros, Thon-Buri, a Chao Phraya folyó nyugati oldalán feküdt. Taksin uralkodása a thai történelem nehéz időszaka volt, mert Ayutthaya bukása után a központi irányítás hiányában gyors szétbomlás zajlott le a királyságon belül, így királysága alatt végig az ország egységének megteremtésén kellet fáradoznia.
5. Rattanakosin korszak (i.sz. 1782 - napjainkig)
Taksin halála után, Chakri tábornok került uralomra, mint a Chakri dinasztia első királya, azaz első Ráma, és 1782-től 1809-ig uralkodott. Az első tette az volt, hogy a királyi fővárost a folyó másik oldalára, Thon Buri-ból Bangkokba helyezte át és elkezdte építtetni a Grand Palace-t, a világon egyik legszebb, ma látható királyi palotát. II. Ráma (1809-1824), folytatta elődje által megkezdett munkát. Nang Klao, III. Ráma (1824-1851), felújította a kapcsolatokat a nyugati országokkal és fejlesztette a kereskedelmet Kínával. Mongkut, IV. Ráma (1851-1868), szerződéseket kötött az európaiakkal, elhárítva ezzel a gyarmatosítás veszélyét és letette az alapjait a modern Thaiföldnek. Sok szociális és gazdasági reformot léptetett életbe uralkodása során. Chulalongkorn király, V. Ráma (1869-1910), folytatta apja reform hagyományait, megszüntette a rabszolgaságot és népjóléti intézkedéseket hozott, és fejlesztette a közigazgatási rendszert. Napjainkban V. Ráma királynak adóznak a legnagyobb tisztelettel a thai-ok.
A kötelező iskolarendszert és más oktatási reformokat Vajiravudh király, VI. Ráma (1910-1925), vezette be. Prajadhipok király, VII. Ráma (1925-1935), uralkodása alatt Thaiföld az abszolút monarchia rendszerből alkotmányos monarchiává vált. Ő 1933-ban lemondott a trónról, ahol unokaöccse, Ananda Mahidol (1935-1946) követte. Az ország neve ekkor Sziámról Thaiföldre változott és VIII. Ráma egy demokratikus kormánnyal közösen folytatta uralmát 1939-től. Jelenleg Bhumibol Adulyadej, a Chakri dinasztia IX. Ráma-ja, 1946 óta van uralmon.
Forrás:
http://www.thaiturizmus.hu/bemutatkozas.html
