Nak Muay Legendák 9. rész – Coban Lookchaomaesaitong “The Cruncher”, akinek a lehetetlen nem létezik

Coban Lookchaomaesaitong 1966. augusztus 4-én született Banlu Anwiset-ként Buriramban, amely egy kis város Thaiföld északkeleti részén. Coban,- aki egy szegény farmer családból jött középső gyerekként - miután látott egy küzdelmet a helyi templomi vásáron, azt gondolta, hogy a Muay Thai egy könnyű út ahhoz, hogy egy kis plusz pénzt keressen küszködő családjának megsegítésére. Így hát el is kezdte gyakorolni a Muay Thai-t (11 évesen). Mivel nem volt pénze, ezért a felszereléseit ő magának kellett elkészítenie, azokból a dolgokból, amit a család farmja körül talált. Ösztöneitől vezérelve elment megnézni a helyi küzdelmeket és minden nap iskola után elment gyakorolni a zsákján különféle kombinációkat - amelyet szintén maga csinált, fűrészporral és rizskorpával tömte meg, a 45 kilós rizses vászonzsákot - illetve árnyékolt. 11 évesen volt az első profi meccse, amely döntetlennel zárult. De nem adta fel, folytatta tovább a harcot és tökéletesítette a stílusát. Abból a kis pénzből, amit keresett, fedezte ezt az oktatást, és segített a családjának.

Mivel a szerencse vagy a sors úgy hozta, egy évvel később egy Sam Rhung Jong Gon nevű orvost - akinek a testvére egy Muay Thai Kickboxing harcos volt, ő maga pedig egy ring doktor illetve bíró) áthelyezték a Burirami Közegészségügyi és Rekreációs Központba. Látta Coban-t edzés közben és annyira lenyűgözte, hogy meghívta őt edzeni a központba. Biztosított neki egy nehéz zsákot és ösztönözte az edzésre. Így kezdte el szponzorálni őt. Amíg más gyerekek fociztak a központban, Coban gyakorolta a Muay Thai-t minden nap, iskola előtt és után. Amikor Coban már felnőtt a középiskolához, Sam Rhung Jong Gon kész volt továbblépni magán. Az utolsó mentori és baráti gesztusaként elküldte Coban-t a Lookchaomaesaitong táborba. A következő 9 évét itt töltötte. Ez idő alatt emelkedett a ranglétrán és hírnevet is szerzett a Muay Thai-ban, mint egy kemény, természetes, ösztönökkel teli harcos. Mi sem bizonyítja ezt, minthogy 15 éves korára már túl volt legalább 35 meccsen. 19 éves korában hosszan dédelgetett álma vált valóra, amikor megnyerte első világbajnoki címét a világ legnagyobb presztízsével bíró stadionjában, a Lumpinee-ban. 24 éves korában a tábor bezárta kapuit. Így hát Coban támogatója elküldte őt Bangkokba edzeni 3 táborba: Ghed Bangchong, Pad Apon and Meung Suring (nevét az eredeti táborának tiszteletére megtartotta Lookchaomaesaitong-nak). Abban az évben megnyerte második Lumpinee címét (1990), harmadik világbajnoki címét Hollandiában nyerte el (szintén 1990), és a negyediket pedig Franciaországban (úgyszintén 1990-ben). Egy évvel később Coban ment és megnyerte az ötödik világbajnoki címét Bangkokban (1991). A hatodikat Angliában (1991) míg a hetediket Ausztráliában (1991) szerezte meg. 1994-ben Kaliforniába ment, ahol szerzett további 3 övet. Teljes pályafutása során 270 meccse volt. 2000-ben vonult vissza.

Az ő hosszú és lenyűgöző karrierje során, Coban megküzdött néhány, a legismertebb nemzetközi Muay Thai világ harcosával, köztük Ramon Dekkerssel (Coban volt az egyetlen, aki ki tudta ütni Dekkers-t), Dany Billel.

Coban szemszögéből:

Én farmer voltam 7 éves koromtól (vagy még fiatalabban). Én gondoztam a bivalyainkat és én hoztam a vizet a kúttól a házig. Karban tartottam a kertünket is. Voltak zöldségeink. Mielőtt gondozásba vettük volna a bivalyokat, vadászfegyvereket kellett venni. A bivalyok gondozása után pedig gyíkokra, egerekre, halakra vagy valami másra kellett vadászni vacsorára valónak. Ha nem, akkor nincs mit enni. Mint az Ong Bak filmben. Eléggé szegények voltunk. Nem volt cipőm vagy fehérneműm egészen 11 vagy 12 éves koromig. Mezítláb sétáltam és mezítláb is fociztam. Emlékszem, iskolában a tornaóra alatt nagyon szégyellős voltam, mert nem volt fehérneműm edzés közben. (nevetés)

Emlékszem mindig ezermester voltam. Saját magam csináltam a játékaimat tejes dobozból, fából, pálcákból, régi ruhákból…

Először akkor találkoztam a Muay Thai-al, amikor követtem az unokatestvéremet és a barátait a templomi vásárra. Egy nap a szomszédom harcolt, szóval én is harcoltam. 11 voltam. Az egész testem fájt. Nem tudtam guggolni, amikor wc-re mentem. 30 bahtot kaptam. Vettem tésztát és orvosságot (vodka cukorral keverve). Az idősebb harcosok és edzők azt mondták nekem, hogy a vodka és a cukor megolvasztja a beragadt rossz vért, ami sérülések után keletkezik. 20 baht maradt és azt odaadtam édesanyámnak. Sokáig ittam. De már nem iszom. Egyáltalán nem. Boldogabb vagyok így, most már tudom.

Mindenesetre az első meccsem után egyedül akartam edzeni. Apám megtartotta a műtrágyás zsákokat, amit később a rizs betakarítására használt. Elloptam 2 zsákot és csináltam magamnak egy nehéz zsákot. Kaptam is a pofámra ezért édesapámtól! paaaaaiyaaaa! (nevetés)

Emlékszem olyan alacsony voltam, hogy a lábaimat beakasztottam a ház gerendáira és himbálóztam, hogy magasabb legyek! A gerenda kijött és az apám nagyon ideges lett. Paaayaaaai! Ismét kaptam tőle! (nevetés)

De ahhoz is alacsony voltam, hogy a vizet én hozzam a kútból, a vödör (nagy fém vödör) beledöfődött és megvágta a bokámat. Átkozott!

Ez az én Muay Thai családom: Az új Coban tartja a képemet. A háttérben Namkabuan, a felesége Jiu, a gyerekük, és a harcosaink lapozgatják a harcos magazinokat.

A dupla zsákos rizses zsákot kiakasztottam egy fára. Anyám régebben csinált selymet selyemhernyók által. Elloptam néhányat tőle és bandázst csináltam belőle. Ő sose ütött meg engemet, de rám kiabált. (nevetés)

A régi ház

Aztán szükségem volt kesztyűre is, de nem volt rá pénzem és ötletem se volt honnan szerezzek egyet. Így fogtam a régi ruháimat és rajzoltam egy kezet. (nevetés) Kivágtam és összevarrtam a két darabot majd teletömtem régi ruhákkal és így készült el a saját kesztyűm. Nagyon ügyes voltam! (nevetés) Például amikor Upstate New Yorkban laktam, felújítottam egy nagyon régi parasztházat, teljesen egyedül.

Az új ház

Interjú (2010, Serge Trefeu segítségével, csak azok a részletek szerepelnek, amelyek új információval szolgálnak):

Serge: Hello, hogy vagy? Formában vagy?
Coban: Hello. Jól vagyok. Egészséges és jó állapotban vagyok. Régen nagyon sokat ittam, és elhíztam! De most… teljesen abbahagytam az ivászatot már 2009. december óta, és le is fogytam. Még mindig edzek és tartom a formám.
Serge: Házas vagy? Van gyereked?
Coban: Van egy gyerekem az első házasságomból. Ő most 17 éves.
Serge: Van lány vagy fiútestvéred?
Coban: Van két fiútestvérem (egy öcsém és egy bátyám) és van két lánytestvérem (egy nővérem és egy húgom). Én valahol középen vagyok.
Serge: Gyerekkorodban veszekedős voltál?
Coban: Nem. Udvarias voltam. De amikor a szájhősök jöttek zavarni engem, akkor visszavágtam…
Serge: Melyik táborban kezdted el a Muay Thai-t?
Coban: Az első Muay Thai táborom Soh Samrung, Puttaisongban volt, abban a városban ahol születtem. Az édesanyám és a lánytestvérem még mindig ott vannak.
Serge: Hány meccset csináltál ennek a tábornak?
Coban: Azt hiszem olyan 15-öt vagy 20-at. Nem emlékszem pontosan. Csak harcoltam.
Serge: Sokáig maradtál ott?
Coban: Körülbelül 3 évet.
Serge: El tudod nekünk mesélni, hogy milyenek voltak az első edzések, amire emlékszel? Hogyan kereszted az utadat azokkal a bajnokokkal, akikkel edzettél?
Coban: Az első edzésem, nagyon fárasztó volt. Nagyon fájtam az első edzésem után. Nagyon keveset tudtam. Soha nem voltam edző Thaiföldön, és bajnok sem edzett engemet. Thaiföldön, a harcosok nem edzették egymást. Talán most már ez megváltozott, de akkor nem edzettek egymással.
Serge: Hány éves voltál, amikor az első meccsedet csináltad Bangkok nagy stadionjában?
Coban: 15 voltam, amikor az első meccsem volt a Rajadamnern Stadionban.
Serge: Mennyit kerestél ezen a meccsen?
Coban: 1000 bahtot, nem túl sok pénz…
Serge: Melyik stadiont szeretted jobban?
Coban: Szerettem mindkettőt, Lumpinee-t is meg a Rajadamnern-t is. Más promotereik voltak, így sok jó meccset csináltak. De szerintem a Lumpinee-t jobban szerettem. Songchai jó promoter volt és sok jó, nagy meccset csinált!
Serge: Milyen stílusod volt?
Coban: Szerintem a stílusom kicsit agresszív lehetett, csak előre és nem tartott vissza semmi. Szerettem ütni, rúgni. De chlincelni nem nagyon szerettem, mert nagyon lefárasztott és elvette az energiámat.
Serge: Melyik volt a legnehezebb meccsed?
Coban: A legnehezebb meccsem Tantawan Noi-val volt. Négyszer mérkőztem vele és mindig megvert. Magas volt jó technikákkal. Soha nem tudtam kiütni.
Serge: Többször találkoztál Ramon Dekkersel (2 győzelem, két vereség) abban az időben ő volt a legfélelmetesebb külföldi bokszoló a kategóriádban.
Coban: Dekkers jó bunyós volt és erőből harcolt.
Serge: A külföldi bajnokok közül kivel volt a legnehezebb meccsed?
Coban: Danny Bill
Serge: Szerinted ki a legjobb külföldi Nak Muay a te idődből?
Coban: Dekkers.
Serge: Ki volt a promotered abban az időben?
Coban: Songchai Ratanasuban. Nagyon jó volt.
Serge: Melyik technikákat szeretted a legjobban használni meccs közben?
Coban: bal keresztütés, jobb horog, bal rúgás kombináció volt a kedvencem (balkezes vagyok). Sebességgel és erővel nagyon hatásos ez a kombináció.
Serge: Amikor harcoltál, akkor jól éltél?
Coban: A harcosok nem keresnek túl sok pénzt. Ahhoz eleget kerestem, hogy gondoskodjak a családomról.
Serge: 1994-ben elhagytad a hazádat és az Államokban telepedtél le. Miért hagytad ott?
Coban: Miután befejezik a meccsezést a harcosok, nincsen számukra munka vagy jövő Thaiföldön. Most a táborok, mint a Fairtex jó gondjukat viselik a visszavonult harcosoknak és adnak nekik munkát, mint edző. De a 90-es években… nehezebb volt. Szóval akartam egy munkát, mást, mint a bunyózást.
Serge: Mi volt az első tapasztalatod az USA-ban?
Coban: Kezdetekben az élet magányos volt és nehéz…
Serge: Nyitottál termet itt?
Coban: Nincs saját termem itt. Nem szeretnék nyitni edzőtermet Amerikában. Az üzlet túl nehéz itt. A Daddis Fight Camps-ben tanítok Philadelphiában. Brad Daddis a tulajdonos és nagyszerű srác. Rengeteg teremben tanítottam Amerikában, és őt találtam a legőszintébbnek és legtiszteletteljesebbnek. Boldog vagyok, hogy része vagyok a táborának.
Serge: Honnan jött a „Coban” név?
Coban: A tanárom adta nekem ezt a becenevet középiskolában, mert bivalyokat gondoztam. Az eredeti nevem BANlu és a bivaly thaiul „COwai”. Így hát egyesítette a kettőt. Azt jelenti „Cowboy”…
Serge: Mik a tervek a jövőt illetően?
Coban: Szeretek tanítani a Daddis Fight Camps-ben, szóval egyelőre maradok itt. De majd idővel szeretnék egy kis edzőtermet nyitni Thaiföldön, és visszavonulni oda. Hiányzik Thaiföld…

Dekkers és Coban

Élménybeszámoló (Szilvássy Balázs közreműködésével):

Hallottál már Coban-ról, mielőtt odamentél?
-Nem hallottam Coban-ról mielőtt odament.:) Pokorádi Balázs, volt mesterem, próbált az elején segítséget nyújtani a megfelelő klub keresésben. Neki adtam át az infókat, hogy milyen edzőtermeket találtam New Yorkban, melyek szimpatikusnak tűntek. Coban-t névről ismerte, illetve már az elején is az volt a cél, hogy próbáljak meg thai edzőt találni, jó eséllyel sokat fogok tudni fejlődni a kezei alatt. 6 new yorki klubot néztem ki, 3-at személyesen is meglátogattam, és végül Coban edzőterme volt a legmeggyőzőbb.
Mennyi ideig edzettél nála?
-3 hónapot.
Mi volt róla az első benyomásod?
-Nagyon barátságos, nagyon jólelkű. Borzasztó jó formában van fizikálisan, akár csak Rehák Gyuri mesterünk, annak köszönhetően, hogy szinte minden edzést saját maga vezet, és a versenyzőivel külön is rendszeresen edz. Piszkosul technikás, és egy középhaladó edzésen 10 technika alatt nem is volt kombinációja. Illetve egy megmosolyogtató sajátossága, hogy amikor már követni nem tudtad, hogy mi után mi következik, és végre a kombináció végére ért, „It’s easy!”, azaz „Ez könnyű!” megjegyzéssel jelezte, hogy most akkor mi jövünk, befejezte a kombináció-sorozatot. Egy volt tanítványa csináltatott is számára egy ilyen pólót, aminek az elején az ő egyik képe volt még aktív versenyző korából, a hátoldalán pedig egy 20 technikából felépülő kombináció angolul leírva, és a végén az elmaradhatatlan „It’s EASY” felirat.:)
Mesélt régi sztorikat? pl. Ramon Dekkers elleni küzdelmeiről?
-Nem, sajnos nem nagyon volt ideje mesélni, mindig volt valami teendője. Az angolt egy picit töri is, úgy hogy egyébként is nehézkesen ment a kommunikáció számomra. Illetve nagyon szerény emberként ismertem meg, soha egy jelét sem adta annak, hogy ő valami élő legendának tartaná magát, és hogy vele így is kell beszélni. A biográfiájában olvastam egyszer, hogy nem szereti egyébként sem azokat az embereket, akik túl sokat beszélnek.
Milyen személyisége van? (viselkedés, stílus stb..)
-Mint már említettem, rendkívül barátságos és közvetlen. Mindenkire egyaránt figyelmet fordít, és a tudásodnak megfelelően tanít. Borzasztóan szerény. Mindig mosolyog. És látszik, hogy szívből csinálja, amit csinál.
Milyen edzéseket tartott? Volt kedvenc technikája? Mire hegyezte ki a hangsúlyt?
-Thai stílusú edzések voltak, azaz sok kihajlás, kivétel a blokkok helyett, illetve sok olyan technika, amikor leengeded a kezed a kettős fedezékből, hogy egy kézmozdulattal nagyobb energiát tudj a rúgásba tenni. Sokféle edzés volt nála. Szintek szerint voltak csak kezdő edzések, edzések minden szint számára, sparring és clinch edzések, versenyzői edzések, erősítő edzések, bokszedzés thaibokszolóknak, és wai kru is. Kedvenc technikájáról nem tudok, de nagyon szerette a dupla rúgásokat, minden támadást általában 2-3 ütéstechnikával kezdett, és szerette a fejkivételből kontra technikákat. Ami számomra nagyon tetszett, hogy minden gyakorlat elején és végén 10 jobb és 10 balkörív volt a társra. Így mindenki, ha mást nem is, de rúgni biztosan megtanul legalább. Nekem is sokat nyújtott a rúgásaimon, és erősebbek is lettek, hogy ennyiszer csináltam.
Technika vagy az erő számított Nála?
-Kezdőbbeknél inkább a technika volt a fontos. Előbb tanuld meg helyesen a technikát, és utána rakj bele erőt. Nálam is volt, hogy valamit picit másképpen kért, akkor ki is javított, viszont ha valamit tökéletesnek ítélt, akkor buzdított, meg az edzőtársakkal is mindig hecceltük egymást, hogy akkor még erősebben, még gyorsabban.
Csak edzésen találkoztál vele, vagy a szokásos hétköznapjaiban is?
-Csak edzéseken. Meg edzéseken kívül én is rengeteget dolgoztam, illetve egyéb személyes teendőim intéztem.
Kedvesek voltak veled? Először nem kezeltek le?
-Neeem. Már a legelső pillanattól fogva nagyon barátságosak és vendégszeretőek voltak. Minden új tanulót a legelső edzés végén Coban személyesen mutat be a jelenlévőknek, és nagy tapssal üdvözlik.
Ismertek Magyarországról valakit? Illetve ismerik a hazai thai boksz világát?
-Coban nem. Meg úgy általában senki sem. Viszont az egyik ottani dolgozó, és Coban egyik tanítványa Erdélyi származású. A srác személy szerint csak pár szót, de a nővére és a szülei még folyékonyan beszélnek magyarul.
Van még valami extra élményed amiről szívesen mesélnél?
-Ami még így eszembe jut, és nagyon meghatott, hogy mikor késő estig, utolsó edzésig maradtam sokszor, Coban több alkalommal is megkínált a saját vacsorájából. Illedelmesen visszautasítottam, de mindig erősködött, hogy legalább valami gyümölccsel hadd kínáljon meg. Minden hónapban szerveztek valami közösségi programot. Volt erdei kirándulás, vagy épp vidámpark látogatás. Illetve a Sandy hurrikán után Long Island-re is járt a csapat segíteni feltakarítani, és az egyik testvér-edzőklubot újra építeni. Szerintem ezek nagyon jó csapatépítő programok, és itthon is bevezethetnénk.

Balázstól kaptunk egy közös képen Coban-nal

Coban egyedi pólója

Coban egyedi pólója, aláírva - Köszönet Balázsnak !

Mérlege: összes: 270, győzelem: 250 (90 Ko), vereség: 20

Címei:

1991 világbajnok - Bangkok
1991 világbajnok - Anglia
1991 világbajnok - Ausztrália
1990 Lumpinee öv - Bangkok
1990 világbajnok - Holland
1990 világbajnok - Franciaország
1985 Lumpinee öv - Bangkok

Coban "lasszózása":

Comments

comments